E.ON Délibáb Terep félmaraton 2016.06.26.

A mai napon önkéntesünk, Futó nagykövetünk, Valter Éva, 2 óra 21 perc alatt teljesítette az E.ON Délibáb terep félmaratont a Hortobágyon, ahol is a start időpontjában 38 fokot mértek árnyékban. Csatoljuk Éva élménybeszámolóját:ide írd a szöveget
„Megnéztük férjemmel a tavalyi és tavaly előtti videó összefoglalókat az E.ON Délibáb Félmaratonról. Az egyiken kánikula volt, a másikon sárban dagonyáztak a versenyzők. Megállapodtunk, hogy inkább kánikula, mint sárdagonya smile hangulatjel:) de azért némi gomolyfelhőre nem mondunk nemet smile hangulatjel:) Pénteken Fóton délután még jött is néhány felhő, és ez reményt adott, hogy talán másnap, a verseny napján mégsem lesz olyan brutális kánikula, mint amit jósoltak.
De az lett :-/ 15:00 órakor indították a félmaratont, a legnagyobb rekkenő hőségben. A verseny igazán méltó volt a nevéhez, láttunk délibábot!! :) Remegett a levegő, porzott az út! Szürrealisztikus volt az egész élmény: a rekkenő hőség, a tekergő emberkígyó, amely elveszett a puszta porában… Mindenképpen élmény volt, és a szokásos szerencsém (tavaly októberben a SPAR maratonon elmaradt a beígért felhőszakadás, márciusban 15-17 fokban napsütésben futottam a BSZM-et, áprilisban a Vivicittán és májusban a Fóti Futin gomolyfelhők tompították a meleget), szóval most elhagyott az én nagy szerencsém, és megkaptam teljes mellszélességben az igazi csalhatatlan E.ON Délibáb feelinget, tetőtől-talpig, negyvenx fokban, tűző napsütésben =:-o Küldök képeket a startról, a futásról, a futó tömegről a pusztában, a befutóról és a gyönyörű érmekről is :)
Fél órával a start előtt érkeztünk meg a helyszínre, de csak 5 perccel a start előtt álltam be az árnyékból a 3-as rajtzónába. Nem voltam ezzel egyedül. Mindenki minél később akart kiállni a tűző napra. Mindenki vizezte a sapkáját, kendőjét, csuklópántját, ruháját, kente magát százezer faktoros napkrémmel, ivott, én is ezzel igyekeztem csökkenteni a verseny kockázatát. A férjem egyfolytában mondogatta, hogy ne fussak gyorsan, érjek vissza hozzá egyben a saját lábamon. Én meg nyugtatgattam, hogy nem lesz semmi gond, eddig is mindig tudtam, hogy hol vannak a határaim, és egyébként is jól bírom a meleget.
A 3-as rajtzóna elejéről indultam. Más pesti versenyeken 15-20 perc is eltelik, mire a több tízezres tömeg előrearaszol, és végre elstartolhatok. Most csak 486 félmaratonista indult, ebből csak 145 nő, 46 másodperc alatt elstartoltam :)
Nehezen indult meg a nép, nehezen húzódott szét, így az elején jó darabig nem is tudtam olyan sebességgel futni, mint jólesett volna. Nem lehetett előzni az egyenetlen terepen. Aztán ahogy lassan tér nyílt, elkezdtem előzgetni. Az első 7 km-es kört nagyon szép tempóban futottam, főleg ahhoz képest, hogy terepen futottunk, 5:44-es perc/km-ekkel.
A második körben hirtelen nagyon belassultam. A kör átlag még mindig 6:44 volt, de néha, mikor ránéztem az órámra, már 8 perces km-eket láttam rajta. Rettenetes meleg dőlt a talajból, meg az égből is. A talaj néhol egész barátságos volt, sokkal barátságosabb, mint a Fóti Futi terepe, de valószínűleg a tűző nap, a rekkenő hőség, plusz a terep együtt már sok volt. Nem volt rajtam pulzusmérő, de gyanítom, hogy valami gond lehetett a keringésemmel. Kinn araszoltam a pusztában, láttam közben egy nőt, akihez mentőt kellett hívni, végül aztán nekem is bele is kellett gyalogolnom, ámbár rengetegen belegyalogoltak, már az első körben is.
Azon gondolkodtam, hogy fel kell adnom. Képtelen vagyok nekiindulni a harmadik körnek… Arra gondoltam, hogy hamarosan visszaérek a második körből a férjemhez, aki kicsivel a körbefutók előtt várt rám, látott el itallal, kérdezgette hogy vagyok, és azt kell mondanom neki, hogy feladom. Ő biztosan megértené… Ez lenne az első verseny, amit feladok. Szörnyen hangzott… Ráadásul azért is jöttünk el ide, hogy megkapjam a 4 évszak érmet, azaz hogy futottam ősszel, télen, tavasszal, és most nyáron is. Nem lesz már az idén még egy lehetőség, hogy megszerezzem ezt az érmet, amiért szépen megdolgoztam eddig. Nem akartam elhinni, hogy fel kell adnom…
És nem is adtam fel!!! :) Mert ahogy rosszul lettem, és belesétáltam, onnantól kezdve minden frissítő pontnál megálltam, nem sajnáltam az időt, és tetőtől-talpig összevizeztem magam. Ahol volt, kancsóval öntöttem magamra a vizet, ahol nem volt kancsó, ott belemostam a sapkámat a vízbe, és kicsavarás nélkül tettem a fejemre. Mindig ittam egy pohár vizet az italon kívül, amit magamnál cipeltem, és egy másik pohárral még magamra is öntöttem. Vizes papírzsepit szorongattam egyik kézben, másik kézben, és vizes csuklópánttal vizeztem az arcomat. Szóval másfél körig mentem hűsítés nélkül, mint a gép, de a testem azt mondta, ezt így tovább nem lehet. Sikerült felismerni, sikerült váltani, és szárnyakat kaptam smile hangulatjel:) A 2. kör végén még éreztem kicsit a rosszullétet a túlhevülés miatt, akkor még azt mondtam a férjemnek, hogy fú, ez nagyon brutális… Amikor a 3. kör elején találkoztunk, már teljesen jól voltam, ez a folyamatos vizezés nagyon bejött!! Az utolsó körömet megint nagyon jó idővel sikerült futni.
Összegészében életem leggyengébb eredménye született a 2 óra 21 perccel, de mindenki rosszabbat futott a nagy meleg miatt. A 486 indulóból 80-an adták fel, ez nagyon sok! A 145 induló nőből 39-en adták fel! A nők között a 29. lettem, a mezőny első harmadában végeztem. Összesítettben 158-dikként futottam be, ami a második harmad legeleje. Ezen a versenyen több férfi indult, kevesebb nő, ezért is csúsztam ki összesítettben az első harmadból, több férfit kellett itt magam mögé szorítani, mint más futóversenyeken ;)
Nagyon jó érzés volt, hogy sikerült teljesíteni az E.ON Délibáb Félmaratont! :) Brutális volt, de végül csak sikerült!! ;)
Éva"



Kövess minket a Facebook-on!